Én kérek elnézést a fenti címben előforduló szóviccért. De adta magát, az első pillanattól kezdve. 2 napot, egészen pontosan 2 vacsora, 2 ebéd és 2 reggeli, 1 uzsonna hosszát töltöttem Bucharestben. Munka ügyben jártam, s vendéglátóim voltak olyan helyesek, hogy mindenféle étterembe vittek, hogy had lássam, mi fán terem a jó odaát. Amúgy kaptam egy javaslatot, hogy mit érdemes és hol enni ott, de nem sikerült helyet foglalnunk, a Caru cu Bere helyre ennek ellenére elmentünk este, csak hogy lássam, mit hagytam ki. Szép, 150 éves, autentikus belső, őrült zaj, vágni lehet a füstöt (étterem amúgy) és nem volt hely, tényleg. Ellenben ahol viszont ettem is, ott jót és finomat kaptunk mindenhol. Kezdjük az elején.
Taverna Sarbului - azaz a SZERB Vendéglő. Ahol a Kelet és a Kelet összeér. Abszolút Balkán. Szerbet enni Bucharestben, igazán gyönyörű :) És kimondottan finom. Családias hely, a pincér angolul ugyan nem tudott, de azt hozta, amit kértünk. Fényképes étlap, szépen komponált képekkel. Az árakról fogalmam nem volt, bár a szálloda kicsit húzósra sikeredett: 145 Euró reggelivel, adóval / éjszaka. S hogy ez egy jó ár.
Vissza a vendéglőbe. Klasszikus előétellel kezdtünk, amire nagyon büszkék a helyiek - padlizsán krém, hagymával, paradicsommal, juh sajttal, pogaca (pita féle) . A padlizsán krém rendesen, bükkfán füstölve sült. Meghámozták és összetörték fakéssel, majd pár csepp olívaolaj jött hozzá. A hagyma mellé volt készítve, apróra vágva, így tetszés szerint ízesíthettem. Már jól is laktam, mehetünk haza.
Szerb étterem, s ha már itt a blogon is harangoztam róla, hát legyen a fő fogás: Gurmanska Pljeskavica és Sopska Saláta. 300 gr húspogácsa fűszeresen, grillen sütve. A Sopska Saláta pedig alap: kígyóuborka, paradicsom, paprika, juhsajt, fűszerek. Kis borsot elbírt még. A Pljeskavica viszont túl volt sózva, de ezt már tanultuk, ahány ház, annyiféleképpen készítik.
Cheesecake avagy túró torta keksz alapon, erdei gyümölccsel a tetején. Omlós. Pazar. Még a mentalevelet is megettem a tetejéről, friss és üde a leheletem :) Ingyen wifi, röppentek is a képek az Instagramra, meg Timi is megtalált a G-Talkon. Ursus helyi sörrel megkezdve, majd Borsec ásványvízzel öblítve. Ámen.
Másnap : Munka ebéd - megadjuk a módját - City Grill Primaverii.
A wc-ben humoros fiúk nyomják a tele marketinget, beatles-e vagy :) A City Grill a magyar megfelelőjével ellentétben egyáltalán nem büfé, szép kis étterem, sok sok, angolul is udvarias pincérrel, aki minden fogás után kérdezi, ízlett-e. Igen finomság volt minden. A tulajdonosok a rendszerváltáskor kimentek Amerikába, kitanulták a McDonadls iskolát (8 év) majd hazajöttek s megcsinálták Bucharestben is a McDonalds-ot. Aztán sok pénzért eladták s elkészült a saját étterem láncuk, a City Grill. Jóval jobb, mint amit eladtak. Finom zöldséglevessel kezdünk, friss zsemle félével felitatva. Azt hiszem "Csorba" levest ettünk, de később kiderül, hogy a leveseket "Ciorba" néven nevezik. Nagymamám leánykori neve amúgy Csorba. Hát ennyi.
Az előző estéből tanulva (nagy adag, nehéz étel) csak salátát kértem, abból is rögtön organikot, azaz bio-t. Mozzarella, marha csíkok, ropogós magvak, szárított paradicsom, zöld saláta. Könnyű, igen könnyű.
Nem számoltam azonban a vonzó nevű, nekem való desszerttel: a Papanasival. A képen a normál adag fele látható, ezzel is alig bírtam. Túrós fánk, joghurtos, fagylaltos öntettel borítva, erdei gyümölcsökkel tetézve. Papanasi. Szép név, emlékezni fogok rá.
Parkolni Bucharestben igen nagy feladat. Amúgy közlekedni is. Szabályok vannak, minden autóban duda is van, illetve a zuhogó eső miatt az autók esernyő funkciót is betöltenek, azaz még többen közlekednek.
Az étterem Bucharest drága, elit részén található, egy családi házban rendezték be, megőrizve az eredeti enteriőr varázsát. Fekete ablaktokok, régi asztalok, családi fotók a falon. Légkondi helyett kinyitottuk az erkélyajtót. Az étlap annyira olasz, hogy még románul sincs semmi leírva, csak a desszertek tartalma. A többinél minimum az alapfokú gourmanság. Fiatal pincérek, a bort természetesen kóstolni kell, mielőtt kitöltik. Egyértelmű, hogy megtartjuk, megisszuk.
Hosszan tanakodunk vendéglátóimmal, végül egységesen a spárga krémlevest választjuk. Pirított kenyérkockával, rendesen. Ők folytatásnak salátát kapnak, pancettával. Én hagyom magam rábeszélni a lávakövön sistergő steakre, brandyval öntözve, sült lila hagymával díszítve. Nagy falat, sokáig bíbelődöm rajta. Kellett várni tíz percet, hogy a lávakövön sistergés valóban csituljon s fogyaszthatóvá váljon. A türelmesség erényét gyakoroltam közben s megbeszéltünk néhány kenyér receptet.
Ha már ilyen igazi olasz étteremben jártunk, gondoltam próbára teszem őket, kérek egy zabaglione-t desszertnek. Sosem ettem még, de mint egyfajta olasz éttermi mérő eszközt már olvastam, hogy ha nincs is az étlapon, kérjünk bátran, ha a kedvünkért elkészítik, akkor tudnak. Ha nem , hát nem. Nem tudtak. Roló :) Hogy valami szállító bácsi meghalt, s a fiát már nem érdekli az üzlet, bla bla. Tojás sárgája, cukor, Marsala bor és fűszerek. Friss gyümölcsök.
Lett helyette egy tökéletes csokoládé souffle, aminek folyós, forró belseje volt, a tetején vanília fagylalt. Bah, igazi íz orgia. Pontosan ilyet készítettem valentin napra, otthon a lányoknak, csoki láva néve (Gordon Ramsay-től) de sajna fagyi nélkül. Pedig kell rá.
Másnap ebéd egy helyi kis étteremben, igazi román menüt kapok, semmi szerb, semmi olasz, semmi nyugati.
Hagyma leves, töltött káposzta szerű falatok, vajas csokitorta. Mindezt olyan áron (19 Lei) amennyiért az olasz helyen max. desszertet kapok :) Megvolt tehát a hétköznapi gasztronómia is a menő helyek mellett.
Nincs más hátra, mint a nemzetközi repülőtér, ahol az árak az égben, a látvány csodaszép és nem ingyenes a wifi. " helyet kihagytam, az egyik a Burger King volt, a másik pedig egy helyi palacsintázó, nem erre vágytam. Leltem egy francia, olasz helyet, ahol szép szendvicsek, kávé és gyönyörű torták várták a gazdag népeket. Beálltam én is a sorba, pedig nem vagyok gazdag, csak éhes. S milyen jól tettem, hogy ettem, ugyanis a gép másfél óra késéssel indult, ugyanis leszakadt az ég, s valamiért gépet is kellett cserélnünk.
Nem tudom mennyire autentikusan helyi étek a cheesecake, viszont az üveg túloldalán igen jól mutatott. Mikor közelebbről megismerkedtünk, akkor se volt rá panasz. Maximum az ár-érték arányt említhetném.
Bezzeg a pastrami szendvics, melynek áráért 3 cheesecake is kerülhetett volna az asztalomra, de nem. Nem tudom, hogyan maradhatott ez eddig ki. Csodálatos. Levegőn szárított, hideg, vékonyan szeletelt, fűszeres marha szeletek, ropogós kenyér, friss saláta, uborkás öntet, hijáááá. Ajánlanám. Van ennek magyar párja is, Óbudán. Meg kéne kóstolni. Sokan megtették már előttem, bár vegyes a kritika. A reptéri pastrami viszont hibátlan volt.
Jó, hogy voltál, jókat ettél, megérte, éhes lettem.
VálaszTörlésEz igen:) Akkor mindent megkóstóltál Bukarestben:)
VálaszTörlésHát én életemben egyszer jártam keresztül "hazánk" fővárosán, de enni még semmit nem ettem ott:)
A románok a csorbán a savanyított leveseket értik, persze annak is több változata van.
Appukáám, nem semmi felhozatal, kedvem támadna ruccanni rögvest, ha megengedhetném hirtelen. A lávaköves cuccot Münsterben, szintén egy talján vonatkozású étteremben ismertem meg, azóta is emlegetem! :) Jöhetne mind a felsoroltak közül, de gyorsan, mert éhes vagyok! :D
VálaszTörlésMentalevél vs. citromfű levél
VálaszTörlésAz utóbbi nyert :-)