Back once again.....

Véget.                                     Ért.                                                Hát. 

A kaland, mely során ott voltam, ahová a divat és a gasztronómia hívei zarándokolni járnak. Lehet, velem is találkoztak ott. Én ugyanis sok jó és vidám emberrel találkoztam. Egy néni feltételezte, hogy nem vagyok szín magyar, van valami olasz is a véremben, mert olyan jól tartom magam az alkudozás közepette. :) A végén még is ő volt olaszabb. :) Az éjszakai, utolsó metró érkezésekor frenetikus, kurjongatós hangulatban rontottak be a szerelvénybe a jó kedvű olasz fiatalok. Ezt aztán a szintén jókedvű, de inkább kínai vendégmunkások (kiállítók) is átvették, bár a hatás kicsit más volt. Ők mindenesetre élvezték.

L'artigiano Fiera. Milan. Mindenkinek ajánlom. Kézműves vásár karácsony előtt, ingyen belépővel, szinte végeláthatatlan pavilonokkal, 2900 kézműves kiállítóval a világ (tényleg) minden részéből. Az egész világ bejárható itt néhány nap alatt. Ízek, illatok, kézműves dolgok, hangulatok, kaják, divat.  Országonként, sőt régiónként is külön konyha, ínyencségek, helyben sütött töltött hús, péksütemény, macaron hegyek, minden-minden, még annál is több. Csak kóstoló szinten simán elköltöttem volna 100 eurót, ám nem tettem. Nem volt ennyi pénzem.                             :) Helyette vettem ezt, s nagyon elégedett voltam.


Ez egy úgynevezett "Rizzo" saláta. Alul a zöld-féle és a paradicsom, s külön emeleten az extrák. Parmezán darabkák, dió, balzsam ecet, olíva olaj, só, bors, villa és egy szalvéta. Szinte luxus kivitel. Tetszett.







Ezzel a szintén jó kedvű vásárlóval találkoztam. Úgy érkezett, hogy van egy jó híre, három bábút szeretne venni. Aztán egy percre elment telefonálni, s miután visszajött, 6 bábút vett. Hát ő a legnagyobb :)

Ami még érdekes volt, s le is tudtam fényképezni (régebbi, elemzabáló gép volt csak nálam), az a Dóm mögötti parkos területen egy mini színházi amfiteátrum. Érdekes volt, mert a székeket és hangszereket bebetonoztak. Mint az igazi. Az árnyék én vagyok.

Vásárfiát hoztam haza, kamionnal érkezett, cudar hideg időben. Egy része még titok, majd karácsonykor előkerül. Ami látható, az nagyon érdekes. Olíva olaj fagyottan. Kibírta. Lehet így is tartósítani :)

Pár óra alatt felolvadt, s látszólag nem esett benne kár.
Érkezett még narancs és áfonya lekvár (bio), capri bogyó, szicíliai citromlé, nagy mogyorós csoki (már elfogyott) meg apróbb finomságok.

A főzés nagyon hiányzott, lassan visszarázódom a hétköznapokba, s itt a karácsony, amikor is provance-i lazac lesz, meg szegedi halászlé, meg sok kis finom sütiféle, meg pillecukor.

Mindezekkel természetesen képben, szövegben jelentkezni is fogok. Gyűjtöm az erőt, keresem a percet, órát, amikor ismét fakanálra kapok, mert a gyorsétterem, a konzerv, a pizza és a kínai kaja után/helyett, a család fő(z). Béke.





Megjegyzések

  1. Fagyott olíva olajat sem láttam még:)
    Jaj de jó volt neked, a francba!:) Welcome back, várom a recepteket!

    VálaszTörlés
  2. Hát köszönöm, jó újra itt(hon) :)

    VálaszTörlés
  3. Végre itthon! Érdekeseket írtál, csoda dolgok vannak a világban! Kicsit irigykedem... Szépeket láttál, köszönjük, hogy megosztottad velünk!
    Dolgozni voltál, vagy dorbézolni?

    VálaszTörlés
  4. Mintha az maradt volna meg bennem, hogy dolgozni indulsz, de a beszámoló alapján inkább dorbézoltál... :-) Csak ezért kérdem.

    VálaszTörlés
  5. A munkás emberek (kézműves kiállítók) igazodnak az olasz, nagyvárosi élet tempóhoz. 10-kor nyit és 22.30-kor zár be a kézműves vásár, így az utolsó metró még korai dorbézoláshoz :) szabadságomat töltöttem, szorgos munkával, bábuk közreműködésével. Ez lehet munka, lehet szórakozás is. Leszámítva a főzés/alkotás nélküliséget, valamint családom távolságát, jó móka volt.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések