Hétfőn kevesebben vannak nyitva. Hétfőn pihennek. Pedig akkor is van alkalom. És éhes, kalandra vágyó munkatárs. Túllendülve a magyar konyha hagyományos, turista tömő vonalán, egy ideje a bisztró konyha rejtelmeivel ismerkedünk Budapesten. Hétfőn pl. a Dunához és a Vásárcsarnokhoz közeli Borbírósággal.
Első ismerkedés az interneten volt, árak és italok, arányok és értékek. Eddig nem rossz, van 3000 Ft alatt is főétel. És az asztalfoglalás is célba ért, simán befértünk. Mondom, hétfő van.
 |
| gulyásleves és ököruszájleves házi raviolival |
Belépéskor kedves pincérfiú pattant, s mivel két személyes asztalból volt kevesebb, rögtön az ajtóban lévő helyet ajánlotta. Mi, szemfülesek (és fázósak) lévén, viszont felkérezkedtünk a galériára. Vakolatlan tégla design belső, kényelmes asztalok és székek, sok parafadugó, fehér papírabrosz.
Az étel és ital lap mellé érkezik a napi ajánlat is külön papíron. Érdekesség, hogy minden étel mellett találhatunk különféle színű pöttyöt, ami az illeszkedő bor fajtáját jelöli. Piros, rózsaszín, sárga és zöld. Kitalálhatjátok. Némelyik ételnél több szín is játszik. Borkultúra kezdőknek. Elsőként érkezik egy palack szóda, nemzetiszín szalaggal. Régi hangulat, önkiszolgáló vendégek.
 |
| bisztró tábla, mobilozó vendégek |
 |
| tanyasi csirkemell burgonyapürével, karamellizált gesztenyével, körtekompót |
Két féle levest rendeltünk, hát milyen bor megy a leveshez. Kollégám (osztrák) csak fogja a fejét, hogy mekkora kínálat. A pincér segít, hogy végül is mindegyik megy hozzá, de a rozé azért jobban. Szerencsére abból csak hat féle volt, így könnyebb volt a választás. Konyári Rosé (Balaton). A borlapon amúgy három féle ár szerepel, pohár/ üveg/ és elvitelre - ami tetszetős opció, ha beleszeretünk valamelyik borba. Jött is még egy kör Konyári. 5 csillag.
A levesekre nem volt panasz. A főétel óriási adag volt. Kollégám burgonyapüré helyett sült krumplival kérte, amit a pincérfiú rögzített is. Megérkezett a főétel, ami, mint a képen is látható, burgonya pürével érkezett. Amikor ezt finoman jeleztük, a pincér a fejéhez kapott és a következőt mondta, kicsit elharapva, ám jól érthetően : "Ú, bassza meg, hozom a sült krumplit." Lazaság, ugye? Jött is hamar, hosszúkás, negyedbe vágott, héjában megsütött krumpli képében. Semmi gond, elfogyott minden, a tetején a gesztenye külön öröm volt. A hús legalább 30 dkg volt.
 |
| kacsamell steak száritott paradicsomos polentával, káposztás rétessel |
Kacsamell, szaftos, omlós, tökéletes. A köret ízeit önállóan, hús nélkül is élveztem volna, olyan karakteres volt mindegyik. A főételhez markáns bor is járna, nos megkérdeztük pincérünket, melyik legyen az. Vörösre voltunk kíváncsiak. Mindegy, bármelyik jó hozzá. 28 féle volt. Nem egy kimondott somellier ajánlat, ugye? Lazaság, na :) Beválasztottunk Szeleshát Merlotot Szekszárdról. Szín és illat - kitűnő. Ellenben ízben kevesebbet adott, mint küllemre. Magunk választottuk, így jártunk. A hangulat továbbra is jó, elégedetten beszélgetünk, oldottan, jólesően.
 |
| Vargabéles fűszeres baracklekvárral |
 |
| palack szóda rögtön az asztalon |
Desszertnek vargabélest javasoltam, mint kellően lokális, egyszerű, ám ízletes magyar (erdélyi eredetű) fogást. Máshol menzakaja. Itt művészet. Forma, íz, díszítés - kiváló.
A számlára sem volt panaszunk. Finom borokkal, ízletes étkekkel, viccesen laza pincérrel együtt, a sommeliert kicsit hiányolva - is megmarad a szívünk csücskében ez a bíróság. Mert igazságos volt és nem büntető. Sőt, mikor másnap felhívtam őket, egy elveszett pulóver után kutatva, ebben is segítségünkre siettek, s becsületes megtalálóként vissza is adták. Hála legyen. Köszönjük.
 |
| Szeleshát Merlot, szomszéd asztal |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése