Palesztinok konyhája: Hummusz és könyv

Pár héttel korábban kaptam egy felkérést egy nagyszerű embertől. Ő a testvérem, aki most valami fontosat hozott létre. Most jelent meg az első könyve. S hogy erről miért írok? Mert ő is nagyszerű "szakács", sokat alkot a konyhában, maga és barátai örömére. A palesztin konyhát élőben tanulta, miközben készült a könyv. Igazi terepmunka, "konyhai intifáda" következik, jelentsen is ez bármit.... a bejegyzést teljes egészében ő írta, fogadjátok szeretettel. Egy link, ahol belelapozhattok a könyvbe. 

Miről szól az evés? Nos, sokkal többről, mint ízekről és tápanyagbevitelről. Sőt, az iméntiek csak apróságok az étkezés más-más jelentéseihez képest. Az étel a vallással, a nemi kapcsolatokkal, az identitással, az örömszerzéssel, a filozófiával, a gyerekneveléssel… és még számtalan dologgal kéz a kézben járnak. Esetemben az evés az emlékek megidézésének egyik legfontosabb és legjobban működő formája.

2006-ban jártam először Palesztinában, a ciszjordániai városkában: Beit Jalában. Azóta nagyjából másfél évet töltöttem ott egy kulturális antropológiai kutatással. Amikor emlékezni szeretnék az ottani élményekre, barátokra, szerettekre, akkor gyakran a konyhában „keresem őket”. Azokat az ízeket próbálom összerakni, amelyek visszarepítenek palesztin „rokonaim” közé. Kezdem is mindjárt az egyik legfontosabbal, a humusszal. A tematikus bejegyzéseim végére remélem, lenyomjuk a belvárosi drága hummusz bárók (bárok) kínálatát.

• 20 dkg csicseriborsó – kimérve kapható arab, török boltokban illetve piacon. A konzerv vállalhatatlan.
• 150-180 g tahina (olajos krém szezámmagból) szintén fellelhető bármelyik közel-keleti boltban.
• ½ citrom leve
• 2 ek. olivaolaj
• 2 gerezd zúzott fokhagyma
• 1-1,5 dl víz
• 1tk. étkezési szódabikarbóna
• só, római kömény és bors (mind őrölt állapotban)

Elkészítés:

1; A csicseriborsót bőséges hideg vízbe áztatod egy napra vagy éjszakára. Nem felejted el a szódabikarbónát feloldani a vízben, a tálat pedig fedd le. Ha szükséges (mert felvette a csicseri), adj hozzá még vizet, nem árthat meg neki.

2; Következik a csicseriborsó alapos puhára-főzése. Bő vízben (ami lehet sós is) főzd a világosbarna borsószemeket, először csak közepes lángon. A forrás előtt szürkés-fehér hab gyűlik össze fokozatosan a víz felszínén, amit kanalazz le. Ezt követően folyamatos forrás, illetve forrásközeli állapotban addig főzöd a csicseriborsót, amíg a szemek egy könnyed mozdulattal szét nem nyomhatók ujjaid között (ez legalább 2-2 és fél óra főzés). Ne álldogálj a tűzhely mellett, nyugodtan hagyd magára a lábost a lehabozás után!

3; A megfőtt matériát leszűröd és hűlni hagyod, akár hidegvízzel is átöblítheted.

4; Következik a fűszerezés és a krémesítés. Figyelj, ne adj hozzá minden alapanyagot és fűszert egyszerre, mert úgy kevésbé lesz alakítható a hummusz íze és állaga! Csak fokozatosan! Egy nagyobb keverőtálban összeöntöd a csicseriborsót, az olaj, a citrom, a tahina és a víz felét valamint a fűszereket és a fokhagymát, majd egy botmixerrel (vagy valamilyen forgókéses konyhai robotgéppel) hozzálátsz a pürésítéshez.

Ha már turmixolás elkezdte kifejteni hatását, folyamatosan adagolható a maradék olaj, citrom, tahina és víz is. A cél, hogy elérjen egy homogén krémes állapotot. Hígítani víz hozzáadásával tudod óvatosan, ha túl száraz a hummusz, de ezt lehet, hogy követned kell megfelelő mennyiségű tahinával is, hogy megmaradjon a kellemes (mogyoróra is emlékeztető) karakter.

Az elkészült krémet hűtőben tárolod – a hűtés következtében még sűrűsödni fog a hummusz. Tálalásnál egy nagy adag krémet szétterítesz egy lapos tányéron, meglocsolod olivaolajjal, és pita kenyérből tépett darabokat használva „ehető kanálként” belapátolod, lehetőleg nem egyedül.

A fogyasztás formája is igen élvezetes. Közös tányérból kézzel enni ősközösségi érzés. Tálaláskor az olajon kívül nyugodtan meghintheted a hummuszt egy leheletnyi őröltborssal és pirospaprikával. Szintén izgalmas, ha ledarálsz egy friss, zöld erőspaprikát, és ebből egy-két teáskanálnyit a hummuszos tányér közepére halmozol.

És persze ne feledkezz meg a mellé fogyasztandó bőséges mennyiségű paradicsomról és uborkáról sem.

Maradt még egy kis tahinád? A következő receptben felhasználod azt is.

A bejegyzés szerzőjének : "Hit, fegyverek, szűzek - Keresztények Palesztinában" címmel most jelent meg első könyve. Ajánlom, szerintem jó :)