Open Up, Open Up

Volt valamikor egy üdítő reklám, talán a 7UP, ahol ezzel a szlogennel operáltak. Egy Boutique megnyitója lehet nagy esemény vagy csak simán hiábavalóság. Egyrészt a hallhatatlanság, a közlési inger, a mások általi impulzusok és egy darabka ego együtt kiteszi azt a lépést, melynek remélhetőleg lesz folytatása.      
Korábban egy zártabb formát használtam, angolul, elsősorban zenékkel: Beazley's Lounge


Ez óriási mennyiségű zenét jelent, meghallgatható formában (saját beépített lejátszó a jogvédők kedvéért)... körülbelül 700 album, gyűjtések a net minden tájáról. Nagy része nincs meg máshol sem mentve. Egyenletesen változó, mindenféle groove. Több évnyi jókedv és megosztás van benne, de megkopott a lendület, a közösségi social network aktuális hulláma (jelen esetben a Facebook) s a hozzá kapcsolódó online játékbirodalom elvitt egy olyan, könnyebb ellenállás felé, melynek az egyéni és egyedi, megosztó Beazley blog látta kárát. Magam miatt lettem magam alatt. Persze, a tömeg vonzás hatalma. Ami nincs a Facebookon, a zene megosztás, az van a korábbi blogomon és persze itt is majd, a megismerkedést követően.


Amiben ez itt más az a gasztro kifejezés és a felhívás, mely így szól Doctor Pepper-től :


beastie - jól tolod, még mindig nem látom magam előtt a rendszeresen sütit sütő férfiak képét, de kezd összeállni:)


Szóval honnan és miért gasztro a blogger?

• Mert elmondja, mit főzött?
• Vagy mert még jól le is fotózza?
• Mert kitalál új recepteket, megfőzi s még le is fotózza?
• Vagy mert csak szeret az étel-italról beszélni?
• Az az amatőr, aki a net segítségével megosztja a saját lelkesedését, elhivatottságát s olyat ad, melyet a nép máshonnan nem kap? Pl. csinálj mindent házilag, a bonbontól a kenyérig, sőt kolbászt is kerítésből...
• Keres-talál, kipróbál és hirdeti az igét? Egyétek és vegyétek? Ez jó szlogen lenne egy ilyen bloggra.

Nagyon szeretek főzni. Nagyon szeretek bizonyos új dolgokat kipróbálni. A recept újító próbálkozásaim nem mindig jönnek be. De az egyszerűen megírt, szép és alap anyagokból megvalósítható dolgok hamar lázba hoznak. Néha oly annyira, hogy addikció lesz belőle, s több napon keresztül ismételem a tételt. Ennek nyomán lett a család kedvenc tortája a csokis cukkinis . 3, egymást követő napon sütöttem meg. Jó, volt is hozzá sok cukkini, csak a feldolgozás módját kellett megtalálni :) Családi szenvedély lett belőle. 

Nyáron Olaszországban jártunk a CouchSurfing segítségével (networkön belül ingyen szállás a világ minden részén) s ott 10 napon töltöttünk el 2 vendéglátó családnál. Az egyik helyen, Sasso Leone mellett, egy kis falu alatti völgyben lévő majorságban egy kétgyerekes, fantasztikusan nyitott család (Bologna-ból falura emigrált értelmiségiek) és Riminiben egy 30 éve vegetárius olasz, nyugdíjas sebész professzor volt. Tehát megtanultunk magunk tagliatelle-t és raviollit csinálni, s tök jó vega kajákat ettünk. Valamint Timi elolvasott a tengerparton heverészve egy cikket, "Halál a konyhámban" címmel.


Mindezeket követően váltott a család egy nagyot, majdnem vega irányba. De mindenképp jobb minőségű, ellenőrzött tej (bio) kerül az asztalunkra, elhagytuk a feleslegesnek érzett adalékanyagokban tocsogó mindenfélét, a virslitől a háztartási kekszig. S igen, belehúztam az otthoni főzésbe. Naponta növekszik a gasztrobloggerek google reader jelenléte. 


Tehát házilag mindent, legkevesebb ipari hulladék bevitellel, sütit sütő férfi képét erősítve, küzdve a negatív-pozitív-semleges megkülönböztetés ellen. 


Akik most eljutnak ide, s van mit hozzáfűzni saját gasztroblogger mivoltuk kifejezéseként a fenti kérdésekhez, tegyék meg tétjeiket, mert keresem magamban a szunnyadó gasztro bloggert. Ha meglelem, előhívom dumálni.